Nézem a véres papírdarabot a kezemben, és próbálom értelmezni. A névvel nincs gondom, de a számok- sosem voltam jó matekból- nem juttatnak semmit eszembe. Szegény apám, ameddig élt, mindig mondogatta, hogy tanuljak, de a matek sohasem volt a kedvencem, nem úgy,mint az írás. Gondolkodom, hogy mit is jelenthetnek a számok , de semmi értelmes nem jut eszembe. Aztán csak bevillan valami: Gugli a barátom!- mondom ki hangosan.

Leülök a gép elé, mint már oly sokszor, mikor a cikkeimet írom, és a keresőbe beütöm az első számsort. Sok szokásos hülyeség mellett az egyik sor megragadja a figyelmemet, egy GPS koordinátás oldal. Ezen felbuzdulva beütöm a második sort és szintén kiadja. Nos, akkor lássuk, hogy mi is van ezen a helyen! Régen nem lett volna ilyen egyszerű dolgom, vehettem volna elő térképet, meg vonalzót, meg rajzolhattam volna,meg nem is tudtam volna ilyen részletes térképet szerezni, de hála a NASA-nak – innen is csókoltatom őket- kb. 3 mp alatt a koordináták kiadnak egy helyet. Egy kisváros parkja, tőlem kb. 150 mérföldre. Mi a fenét akart ott ez a pasi?- teszem fel magamnak a kérdést. De ezzel a gondolattal visszajön a férfi véres arca, összetört teste, elhomályosuló szép szemei. Nem túl jó emlékkép egy pasiról…..

Eszembe jut a telefonom: az üzenet amit kaptam, basszus! Teljesen kiment a fejemből-nem csodálom- a történtek után. Elolvasom még egyszer, Rock küldte- egy érdekes fazon, füleseket szokott szállítani egy kis anyagi ellenszolgáltatásért- találkozzunk az Exchange-ben, van egy jó sztorija számomra, este 10-kor találkozzunk . Miután általában valóban jó sztorikat szokott szállítani, nem is gondolkodom, hogy elmenjek-e.

Ránézek az órámra- szép piros szilikon pántos, Susan-tól kaptam, azzal a címszóval, hogy mindig rohanok- még van időm elég odaérni. Gyomrom egy hangos kordulással jelzi, hogy ma még nem is ettem. Belenézek a hűtőbe- a tegnapi csirkehúsos saláta jó lesz még?- és kikapom a maradék kaját. Gyorsan megeszem,pedig anyám mindig azt mondogatta, hogy jól rágjam meg az ételt,mert gyomorfekélyem lesz a hirtelen evés és a nem evés keveredéséből. Századszorra is megfogadom magamnak, hogy jó kislány leszek, és ezután csak nyugodtan, szépen, komótosan fogok enni, de tudom, hogy lesz ebből még százegyedik alkalom is.

Ruhatáram végtelen tárházából a legegyszerűbb farmer-póló kombinációt választom, hiszen most nem egy kis- kösztümös-nagyestélyis helyre megyek.Összekapom magam,lefutok, bevágódok a kocsiba, aztán a csendes utcámból kihajtva besorolok a már ritkuló,de még lüktető forgalomba. Szerencsémre így estére már dugó sincs, ezért is szűk fél óra alatt oda is érek. A környéken még nagy az élet, hiszen ez a város egyik bulinegyede-mindenféle nemzetiségű kajálda, pub-ok,árusok- és ami engem is felpezsdít.

Belépek a pub-ba,-a csapos már ismer,int a fejével az egyik sarokban álló box felé-odasietek, és bevágódok a rám váró Rock-kal szemben lévő fotelbe. A férfi csak felpillant, és folytatja tovább az evést, amit úgy kell szerinte befejezni, hogy begyűri a szájába a maradék steak-et,meg a hozzá járó kb. 5 kiló sült krumplit. Miután óriáskígyóként-szerintem rágatlanul-lenyelt mindent,és az egészet leöblítette egy nagy adag sörrel,rám vigyorgott: Helló kicsi lány!-mondta, majd egy szolidat böfögött.

Nem akadok fent ilyen apróságon, elvégre megszoktam, hiszen apám régi jó barátja,így nálam hendikeppel indul.

-Édesem, szokás szerint egy hiéna kecsességével ettél, és ismételten megtanítottad, mi a gasztronómiai élvezetek magasiskolája-mondom neki, majd egy szalvétával letörlöm a szája sarkáról a fénylő zsírt.

-Kultúrember volnék,ha nem tudnád, de ma még egy falást sem ettem, mert talpaltam neked a jó infóért-mondja sejtelmesen vigyorogva.

Nézem a sűrű,őszes-fekete tüsi haját, a mindig frissen borotvált,nap cserzett barna arcát, éjsötét szemeit, és megállapítom többedjére is, hogy kedvelem. Olyan apapótló nálam,hiszem amióta apám meghalt, anyám nevelt engem és a húgomat,így számomra ő lett-igaz,felnőtt fejjel-a bennem lévő űr betöltője.

-Mesélj,mi az a roppant érdekes infó, ami miatt vagy 3 hete nem is láttalak, és ami megakadályozott abban is, hogy felhívj?-kérdezem tőle.

-Kissé forró lett a talaj,így meg kellett húznom magam, mert olyan dologba tenyereltem,ami bármikor sugárzásállóvá tehet ólomgolyók formájában, vagy csak szimplán halálra gázolnak, vagy egyéb hasonló nyalánkságok formájában elhagyom a földi porhüvelyemet-mondja, és már nem vigyorog, ami számomra eléggé meglepő, hiszen a humor,a jókedv az egyik alaptulajdonsága.

-Mondj már vége valamit, mert szét vet az ideg!- sürgetem.

-Na szóval..... Kaptam egy fülest egy régi cimborától, aki biztonsági őr egy gyógyszergyártó cégnél, hogy valamilyen balhé lehet náluk, mert elég sok ismeretlen fazon tűnt fel, és nem látta bejönni dolgozni a vezető kutatót sem-akivel jóban van,mert ha doki sokáig dolgozott, el szokta vinni a kutyáját sétálni egy kis mellékes jövedelemért-,meg az őröket is lecserélték,őt is elküldték egy hónap szabadságra. Utána jártam ennek a CHEMTECH-nek, ez egy igen nagy piaci részesedéssel bíró gyógyszergyártó cég,hatalmas tőkével és befolyással rendelkező tulajdonosokkal. Hogy mi lehet a balhé oka, az nem tudom, viszont az igen, hogy a dokinak köze van hozzá, mert a haverral felmentünk a lakásába-hiszen volt hozzá kulcsa a kutya miatt- és az egész lakás rommá törve, a szerencsétlen kutya meg egy dróttal megfojtva hevert a konyhában.

-De ki ez a doki, mit tudsz róla?Neve?Bármi?-kérdezem türelmetlenül.

-Egy képet elhoztam a kecóból, várjál már......-kotorászva előszed a farzsebéből egy összehajtott fényképet.,majd odaadja.

Elveszem, széthajtom a képet, majd ijedten az asztalra dobom! Szinte megégetett a kép!

-Mi a franc?????-kérdezi Rock.

Nézem a képet, és alig akarom elhinni, amit látok. Ugyanaz az arc, a vonások, a fej, csak a szeme barna és nem opálos kék, mint amit ma láttam és amiről még Rock nem tud.

-Én ismerem ezt az embert,illetve nem ismerem, de mégis.....-beszélem megzavarodva.

-Szedd össze magad, mert csak zagyválsz itt nekem össze-vissza!-mordul rám.

Elmesélem neki a ma történteket, nem szól közbe, csak figyel. Miután befejeztem nagyvonalakban előadva a történetet, csend telepszik kettőnk közé. Rock töri meg előbb: Ha jól értem, akkor te ennek a dokinak a klónját láttad meghalni?

Gondolkodom erőteljesen,de kavarog a fejem.

-Szerintem inkább a testvére,ikertestvére lehet, hiszen annyira hasonlított rá...-mondom neki.

-Ha ez igaz, akkor nem véletlenül ölték meg, és a doki sem véletlenül tűnt el.-dünnyögi magában.

-A nevét nem tudod?-kérdezem váratlanul tőle.

-Naná, hogy tudom, felírtam a kép hátuljára!

Megfordítom,ez a név áll a papíron: TIMOTHY CROWE.

Hmmmm, így legalább van kiindulópontom ahhoz, hogy rájöjjek ki is volt a kékszemű, és talán arra is, mi az a nyomós ok, amiért meg kellett halnia.....