A férfi gyors tempóban halad a gyalogosok tömegében,pedig aki ismeri a várost az tudja,kora délután egy átlagos pénteki napon nehéz,mindenki számára nyomasztó eljutni bárhova is. De ő gyorsan, rutinosan halad az őt körülvevő embermasszában, szinte észrevétlenül halad keresztül a sokaságon. Semmi gyanúsat sem észlelt maga körül, de tévedett ….

A nő félig lehajtott fejjel a telefonját olvasva sietős léptekkel halad a tömeg sodrásában. Az üzenet amit kapott nagyon felvillanyozta,mint egy igazi vérbeli újságírót,mert a füles azt eredményezte,hogy végre nyomon van. Annyira feldobódott, hogy szinte tudomást sem vett az őt sodró massza lendületéből,csak a hír foglalkoztatta. Csak az…

A fekete batár terepjáró óriási krómozott vadráccsal az elején csikorgó gumikkal kilőtt a mellékutcából, átvágott a főúton hömpölygő autófolyamon, ezáltal pillanatok alatt hatalmas dugót okozva az amúgy is leterhelt belvárosi úton. Fékezés nélkül felugratott a járdára, mely elől, mint a szöcskék, úgy ugráltak el az emberek. Egy férfi volt a célpont, a megbízó igen magas vérdíjat tűzött ki rá és ez vérszemet adott a kocsiban ülő két férfinak.

A férfi érzékszervei riadót fújtak, megperdült és eközben a hónaljánál lapuló pisztoly után nyúlt, de elkésett… Hihetetlen erővel csapódott neki az autó, mindkét lábába azonnal tű éles fájdalom hasított,és érezte, hogy repül. Tudta, ez fájni fog ,nagyon. A rutin azt mondatta vele,sőt kiabálta a fejében: tompítsd! Érezte,hogy a kirakatüveg vastag,túl vastag,szilánkjai téptek anyagot,húst, és ezáltal is őt cafatossá tépve engedte tovább röppályájának befejezésében.

A nő fejét felkapva, ledöbbenve lapult a fal mellé,és tágra nyílott szemekkel próbálta feldolgozni amit lát. Még az ő igen gyors észjárása sem bírta teljesen ezt a sokkoló látványt,ezért behunyta a szemét. Mellette berobbant az üvegtábla,és a fekete kabátos férfi hatalmas puffanással földet ért és nem mozdult.

A két férfi az autóban az adrenalintól majdnem szétvetve örömujjongásban tört ki! Az alacsonyabb rossz arcú odaszólt a társának:

-Indulj! Ennek vége!

-Ne szálljak ki? Beleeresztek még egy-kettőt,biztos,ami biztos alapon –mondta a nyurgább sofőr.

-Hülye vagy? Nem láttad? Ezt senki nem élhette túl! Tipli,mert mindjárt itt vannak a zsaruk!

Az autó megfarolt,majd az összegyűlő tömegen keresztülhajtva leugratott a járdáról és eltűnt a forgalomban.

A férfi megpróbált mozogni,de nem engedelmeskedtek a végtagjai. Az ujjai belekotortak a zsebei maradékába és kihúzott belőle egy papír fecnit,melyet a tenyerébe rejtett. Lassan elhomályosuló tekintete észrevett egy nőt a felé közeledő tömegből. Csak őt tudta nézni, gyönyörű rézvörös haját,kék szemeit,szép arcát,a kisugárzását ami teljesen kitakart minden mást a külvilágból. Már nem fájt semmije,érezte,hogy egy angyalt látott,aki eljött érte és ez megnyugtatta. Az angyal fölé hajolt és végigsimított az arcán,látta hogy beszél hozzá,de már nem hallott. Megmozdította utolsó erejével az ujjait,melyből félig kicsúszott a benne szorított papírdarab. Letette ernyedten a fejét ,érezte, vége van…..

A nő a sokktól elkábulva együtt belépett az üzletbe több segíteni akaró emberrel együtt,próbálta feldolgozni azt, amit látott, és még mindig nem akarta elhinni. Ahogy közeledett a férfihez,észrevette,hogy a férfi vérben úszó arcából a két tiszta szem őt nézi,csak és kizárólag Őt! Érezte,hogy valamit mondanak ezek a szemek,de nem tudta mit. A veleszületett kíváncsiság azonban gyorsan legyőzte az átélt sokkot,így a férfi fölé hajolt,megsimította az arcát,majd így szólt:

-Nincsen semmi baj,mindjárt itt vannak a mentők,tartson ki! –tudta,hogy ez kegyes hazugság,mert látta a férfi kicsavart végtagjait,lehetetlen pózban heverő testét,a rengeteg kiömlött vért és tudta,hogy a férfi nem sokáig fog élni. A gondolattól,hogy talán egy haldokló utolsó képe az ő arca lesz,sírva fakadt. A könnyein keresztül még látta a megrebbenő ujjakat,és közötte egy papírdarab sarkát,megsimította a férfi tenyerét,majd a sajátjába csúsztatta a papírdarabot,melyet önkéntelenül is zsebre rakott. Látta a férfi szemét opálosodni majd ernyedten lecsukódni ,melytől azonnal pánik futott végig rajta-tényleg meghalt?Látta a férfi enyhén borostás arcát,látta az átható tekintetét,mielőtt még lecsukta volna a szemét,érezte, hogy ennek az arcnak sok mondanivalója lenne,de már késő.

A háttérben szirénák sokasága törte meg a város megszokott moraját,és amik egyre közeledve adták meg a végső állomásukat. A mentő sivítva állt meg,az orvos mikor meglátta a földön heverő férfi testét,csak ennyit mondott a társának:

-Vége! Azért próbáljuk meg,de sok esélyt nem látok rá…..-ezzel a szavakkal,de nekiálltak a férfi megmentésének. Az orvos ránézett a férfi mellett térdelő véres kezű nőre:

-Hölgyem! Ön is megsérült,mert látom,hogy véresek a kezei. Mutassa,mert a barátjának már nem sok esélye van,annyira súlyosak a sérülései és rengeteg vért vesztett….

-Nem a barátom…… -itt megállt beszédben a nő,és maga sem tudta miért így folytatta: a férjem! Próbálják megmenteni,kérem!

-Tudnia kell,hogy szemmel is láthatóan mindkét lába több helyen és a gerince is eltört,illetve a rengeteg vágás miatt nagyon sok vért vesztett és még ki tudja milyen belső sérülései vannak,jó ha a következő fél órát túléli,bár nem sok esélyét látom ennek sem. Sajnálom!

A nő lassan felemelkedett és kitámolygott az üzletből. A város „friss” levegője szinte sokkolta a bent átéltek után,az agya kikapcsolt és a beépített rutinja hazavezette. Nem vette észre a mellette elmenő emberek furcsa tekintetét,melyek mind a két könyékig véres kezén állapodtak meg. Nem vette észre azt sem,hogy a lépcsőházban az egyik szomszéd riadtan húzza vissza a kutyáját a lakásba,amikor meglátta elmenni az ajtaja előtt. Nem látta azt sem,hogy az előszobában lévő tükör a megszokottól eltérően nem egy csinos talpraesett nőt mutat,hanem egy véres kezű,zilált hajú,elsápadt bőrű valakit,aki csak nyomokban hasonlít egykori önmagára.

Menet közben ledobálta a ruháit,és beállt a zuhany alá. Csak állt,és engedte magára a vizet,mely próbálta megtisztítani,de csak lassan ment,nagyon lassan…. A víz sokáig rózsaszínű volt a férfi rászáradt vérétől,mintha az sem akarta volna,hogy elfelejtse a történteket.

Egy órát fürdött,mire tisztának érezte magát. Tisztának,de belül oly zavarodottnak,mint amikor kamaszként meghalt az apja. Egy törölközőbe csavarva végigment a lakáson, és összeszedte a szétdobált ruháit. Bevágta mosógépbe az összes ruhát,de előtte minden zsebet átforgatott –az anyja erre tanította,meg különben is utálta a papírzsepi darabos ruhákat-megakadt a keze a jobb nadrágzsebén. Egy véres papírdarabka volt,kihajtogatta:

                                                 TIMOTHY

                                                  52.03.30

                                                  1.20.54

A nőbe visszatért az újságírói kíváncsiság,és vérszemet kapott. Ennek utána járok!-mondta magában. És amit egyszer ő a fejébe vesz,azt kalapáccsal sem lehet kiverni belőle. Még nem tudta,hogy ez lesz a veszte…………