A férfi futott, mint általában az elmúlt 8 hónapban már sokadik alkalommal. Már lassan hozzászokott az állandó meneküléshez, kezdett immunissá válni. Azóta üldözték, amióta az öccse eltűnt. Tudta, hogy ki és miért tűntette el, már csak ő miatta is végig kellett csinálnia ezt az egészet. Tudta, hogy ha őt is sikeresen levadásszák, akkor sokan hálát adnak a sorsnak, illetve a bérgyilkosnak, mert amitől félnek, hogy nyilvánosságra kerül az a bizonyíték, ami ott lapul az ő zsebében. Az a bizonyíték, melyet az öccsének próbált eljuttatni, de aki a találkozóra nem jött el és azóta semmi hír róla, és akinek sehol sem tudott a nyomára bukkanni.

A nyurga és a köpcös már többször rátalált, de eddig még mindig szerencséje volt, és sikeresen ép bőrrel ki tudott csúszni a kezeik közül. Most viszont érezte,hogy egy kicsit elkésett. A két férfi rárúgta az ajtót, de szerencsére még éppen időben kiugrott az ablakon-fő az elővigyázatosság,és életmentő az ablak alatti medence- bele a hideg vízbe. A máskor felfrissítő hideg víz most ezernyi késként szúrt testébe,mely ettől majdnem begörcsölt. Mellette golyók csapódtak a vízbe,ezért próbált lent maradni ameddig csak lehetett. Számolta a vízbe csapódó golyókat, tudta, hogy 2-3 golyó még van a fegyverekben, de nem bírta tovább,mert a tüdeje már menthetetlenül és kérlelhetetlenül oxigénért kiabált. Mikor felbukkant,próbált a leggyorsabban kiúszni,ami majdnem sikerült is, mikor egy hatalmas ütést érzett a jobb vállában és ettől a medence lépcsőjére bukott. A víz körülötte azon nyomban bíborvörösre váltott,éles kontrasztot képezve a medence halványzöld színével. Timothy kimászott a vízből, kihasználva a fegyverek némaságát és a két üldöző egymással való ordítozását.

-Már megint nem hoztál tartalék tárat, te idióta!- ordította nyálat fröcsögve a köpcös.

-De főnök,te sem hoztál…….-próbált mentegetőzni a nyurga.

-Az most senkit sem érdekel! Indulj,aztán keressük meg ezt a barmot és intézzük már el végre,mert már unom, hogy a fél országon keresztül üldöztük,és mindig meglógott előlünk,idáig! – ezzel egy nagyot vágott a nyurga hátára,mint egy jelezve,hogy induljanak.

Timothy próbált talpra állni,de a vizes ruha olyan gyorsan hűtötte az izmait, hogy alig akartak engedelmeskedni a lábai. A jobb karja elviselhetetlenül fájt, lenézett a vállára, de semmi jót nem látott… A szürke pólóján egy szép nagy lyuk éktelenkedett,körülötte minden véres. Próbálja elszorítani támolygás közben,de szinte eszét veszti a fájdalomtól. Fázik. Egyre lassulnak a lábai. Meghallja üldözői rohanó hangját,szédül. Próbál elbújni,de tudja,hogy késő.

Egy kar kinyúl az egyik bokorból, és berántja. Tehetetlenül esik át a bokron. Mielőtt megszólalna,egy kecses női kéz határozottan betapasztja a száját.

-Maradjon csöndben,különben mindkettőnknek vége!- suttogja a fülébe halkan a nő.

-Ha megmozdulj vagy egy hangot is kiad, esküszöm, letépem a golyóit! Bólintson, ha megértett Timothy!

A férfinak fogalma sem volt,hogy ki ez a nő, de jelenleg csak ő az egyetlen esélye, így egy aprót biccentett. A szorítás a száján enyhült, majd a nő szépen lassan levette a kezét a szájáról. Timothy ekkor figyelte csak meg jobban fogva tartóját: vörös haj varkocsba fogva,kék szemek,szép arc. Egész kellemes társaság lenne!- gondolta a férfi,ha nem a sérült vállát vizsgálná, és nem turkálna a sebben a golyót keresve. Majdnem felordított,de a teste megakadályozta ebben,elájult. A nő meggörnyedve elhúzta a közelben álló kocsijáig,majd igen nagy kínok közepette betuszkolta a hátsó ülésre. Éppen időben,mert amikor végre indítani tudott,addigra a két bérgyilkos kirontott a hotel parkjából, és futva közeledtek felé. A nő gázt adott,egyenesen a két férfit célozta meg,akik közül a köpcös volt a lassabb, így ő felkenődött a szélvédőre. A köpcös meglepetten nézett a nőre, de észrevette a hátsó ülésen fekvő férfit,és éppen ütésre emelte volna fegyverét, mikor kihagyott a figyelme és nem vette észre a jelet. A jelet - amelynek igen nagy hatása lett az elkövetkezendő életére- a nő durva mosolyát. A nő páros lábbal taposott a fékbe, ezáltal szárnyat adott a köpcösnek,aki így légies könnyedséggel repült a szép,méregzöld konténernek,és ami megnyugtató álmot adott neki hosszú időre. A nő rátaposott a gázra és kiviharzott a parkolóból, maga mögött hagyva a köpcös ernyedt testét és a rohanó nyurga egyre távolodó alakját.

A nyurga vállára kapja a társa testét – fogyókúrára fogja ezután,hiába mondta neki,ne zabálja az olasz kaját- és bevágja a fekete terepjáróba. A szirénák hangját hallva próbált minél gyorsabban és feltűnés nélkül eliszkolni,szerencséjükre sikerült.

A nő hátrapillant megnézni az utasát,látja,hogy a férfi még mindig aléltan hever az ülésen, és egyre inkább sápadt holdfényre kezd hajazni a bőre színe. Tudta,hogy segítség kell, viszont kórházba nem viheti, mert a sérülés vonzaná a kérdéseket, így a rendőrséget is, ami az ő esetében nem lenne túl célszerű .

-Freddy, segítened kell!- hadarja a telefonba. A vonal másik felén lévő hang álmosan válaszol: Most?

-Igen! Most! Életbe vágó! 15 percen belül ott vagyok! Készülj!- utasítja határozottan a nő.

-Gyere!- mondja a hang a vonal másik felén.

A nő gyakran pillant a tükörbe,de semmi gyanúsat nem lát. Feltűnés nélkül kanyarodik a tetováló szalon hátsó ajtajához A rövid dudaszóra egy agyontetovált,megszámlálhatatlan piercinges kopasz férfi nyitja az ajtót,és fut a kocsihoz. Ketten együttesen becipelik Timothy tehetetlen testét, majd lefektetik az egyik ágyra.

-Zárd be az ajtót! – utasítja a nőt. Rengeteg vért vesztett! Milyen a vércsoportja?

-Honnan tudjam? Még a sajátomat sem tudom- rökönyödik meg a nő a kérdésen.

-A szekrényből vegyél ki egy gyorstesztet,mert csak 0+ -os vérem van és ha nem akarjuk megölni,akkor meg kell néznünk a vércsoportját!- mondta Freddy. Gyorsan megcsinálta, és mindenki szerencséjére- pláne Timothynak- kompatibilis volt a vére. Bekötötte a transzfúziót,majd nekiállt megvizsgálni a sebet. Timothy áldhatta volna a sorsot( ha nem lett volna kiütve), mivel a golyó áthatolt rajta és a kulcscsontját sem érte,így csak némi izomszövet távozott a lövedékkel együtt. Freddy összevarrta mindkét oldalon a sebet, adott egy antibiotikum injekciót a férfinak, és bekötözte.

A nő a háttérből figyelte, amint Freddy gyors,határozott mozdulatokkal ellátta Timothy-t. Nem lepődött meg Freddy-n, hiszen tudta- és nem véletlenül jött ide-,hogy a tetkós pár éve még a város egyik legjobb sebésze volt,akinek egy „ véletlen” folytán abba kellett hagynia az orvosi pályafutását.

-Te, Freddy, hogy is volt az a műtét?- mindig megnevettette a sztori, és most ráfért egy kis lazítás,gondolta a nő.

-Ááá, hagyjál már megint, már ezerszer elmeséltem- próbálta elhessenteni Freddy a nő mondanivalóját,de csak elkapta őt is a vigyorgás. Eszébe jutott az utolsó hivatalos műtétje,mely előtt a páciense –egy szép fiatal nő-egy szép egyedi varrást szeretett volna és amelyet meg is kapott. A páciensnek nagyon tetszett a nyíl,amelyet a vakbélműtét után varrt neki, és amely a lefelé irányuló állásával célt mutatott a pasiknak, de a befolyásos apának már annyira nem,így Freddyt-t kizárták az orvosi kamarából. De nem bánta meg, ugyanis a páciense anyagilag megtámogatta névtelenül, így megnyitotta ezt a szalont.

-Szerintem, akkor is jól sikerült az a nyíl! –vigyorogta teli szájjal.

A nő mosolygott, de Timothy arcára nézve kissé elkomorodott. A férfinak megrebbent a szeme, és lassan kinyitotta.

-Ne mozogjon, jó kezekben van- mondta Freddy a férfinak és visszatartotta a megmozduló férfit.

A nő odalépett Timothy-hoz és ránézett az ismerős arcra. Ismerős az arc neki, csak a szemek mások, mert ezek barnák.

-Helló Timothy! – mondta a férfinak.

-Tudja, hogy ki vagyok?- kérdezte tőle a férfi.

-Igen, persze hogy tudom, Nehéz volt magát megtalálnom, mert rejtőzködni ügyesen tud, de még éppen időben találtam magára.

-De ki maga?

-Debra vagyok. Tudom, hogy hol van az öccse!- mondta a nő.

A férfi próbálta feldolgozni az átélteket. Kiugrik egy ablakon, meglövik, megmenti egy nő, összevarrja egy tetkós fazon, és kiderült, hogy nem halt meg az öccse. Kavarognak benne a gondolatok, melyeket élénken tükröz az arckifejezése,amit visztont a nő és a tetkós árgus szemekkel figyel.

-Mesélj!-kérte a férfi.

És Debra belekezdett.